"Átestél a mélyponton?" gyakran halljuk ezt, szinte elvárt dolog, hogy rettenetesen érezzük magunkat mielőtt jobb lesz. De miért is kell kivárni, hogy az érzelmi teherbírásunk, szellemi képességünk, agyi kapacitásunk határait súroljuk, ahhoz, hogy tegyünk ellene? Miért ne lehetne elviselhetőbbé tenni a mindennapokat akkor, amikor még nem fáj, nem szenvedünk? Miért ne lehetne kellemesebbé, sőt hatékonyabbá tenni az életet akkor is, ha az elviselhető, sőt akkor is, ha éppenséggel jó? Ki fordulhat pszichológushoz segítségért? Mindenki, akárki. Mert mindenkinek jól jöhet egy friss szempár - ezesetben egy pár fül - egy egyszerű problémával szemben is, vagy akkor is, amikor összetett, komoly a probléma, de még nem csaptak össze a hullámok a fejünk felett. Lehet hogy érdemes megelőzni a mélypontra jutást.
A problémák és akadályok igazából nem kicsik vagy nagyok; a nézőpont az egyetlen kulcs, ami meghatározza, hogy aktuális, fontos, esetleg egy boldogabb élettel összeegyeztethetetlen bármely, mások szerint apró probléma. Senkinek nem feladata megítélni, hogy a te problémád elég nagy-e ahhoz, hogy foglalkozz vele, vagy pszichológushoz fordulj vele.
コメント