A komfortzóna egyik legrosszabb tulajdonsága, hogy kevés ideig igazán komfortos. Ami eddig jól esett, amire annyit vártál, ami a tökéletes állapotnak tűnt valamikor, az egyszer csak elkezd szorítani, mint egy túl feszes ruhadarab. De hát ez volt valamikor az álom, ez volt a legjobb dolog ami valaha történt... Mi lett vele?
Esélyes, hogy vágysz a fejlődésre, bármennyire is a jelenlegi helyzet tűnt egyszer ideálisnak. Lehet, hogy még egy kicsit szeretnél itt lenni, a mostban lenni, biztonságban lenni, csak még egy kicsit. De valahol tudod, hogy már annyira sok minden történik körülötted, amit nem irányítasz, ami akkor is megtörténik, ha nem figyelsz, hogy talán ideje lenne figyelni. Aztán pedig cselekedni.
Főleg ha konfliktus kerülő vagy, ha az ingereket negatív előjellel illeted, ha túlgondolod a következő lépést is, mint sok minden mást. Vajon nem lenne jobb cselekedni, mint sodródni? Nem, nem azt mondom hogy könnyebb, hanem hogy ha már úgyis történnek, akkor nem lenne jobb valamennyire irányítani is az irányítható eseményeket? Olyan konfliktusba belemenni, ami érdekel, szívügyed, és abban tudatosan képviselni az álláspontod, ahelyett, hogy mások elbeszélnének a fejed fölött és döntenének helyetted. Olyan kihívásokat választani és szembemenni velük, amitől ellenállóbb leszel a nemvárt kihívásokkal szemben. Mindennapi példák akár a nyelvtanulás nehézsége utazásokra való felkészülésként. Sport, az időskori gyengeség és krónikus betegségek megelőzése érdekében. Felszólalni a szülők örökké féltő és gyerekként kezelő magatartásával szemben, hogy valóban felnőtté válhass, úgy is érezd magad, tartsák tiszteletben a határaidat, amitől aztán a velük töltött időt újra várni és élvezni fogod.
Igen, minden elmozdulás félelmetes és nehéz, de benne maradni a fennálló helyzetben egyre jobban fog szorítani, kínozni. Magától valószínűleg nem lesz jobb, sőt, tovább megyek, ha magától megjavul valami, akkor azzal odavész a lehetőség, hogy büszke lehess magadra, mert megcsináltad, ezzel pedig az önértékelésed szenvedni fog. Ha nem tanulsz egy kicsit azon a nyelven, amit már kiszemeltél, akkor könnyebb a tanulás terhe nélkül pillanatnyilag, de nehezebb a tehetetlenség, kiszolgáltatottság érzése kommunikációban, nehéz a magabiztosság hiánya ezután mindig. Ha nem szólalsz fel a munkahelyeden az előléptetésért, akkor nem kínoz a visszautasítás lehetősége pillanatnyilag, de nem is tudsz úgy haladni ahogy érzed, hogy igazán szeretnél mostantól ki tudja meddig. Ha nem kezdesz el mozogni, akkor nincs izomláz, nem kínoz a súlyzó tömege pillanatnyilag, de elkezd fájni a derekad, zavarni a gyengeség, a gyorsabb fizikai és mentális leépülés... ezután mindig.
Ezek rövid, vagy hosszú folyamatok is lehetnek. Sőt, néhány nem is ér véget, ezért jobb megbarátkozni a gondolattal, hogy a cél sokszor nem olyan fontos, mint maga a folyamat előrehaladása. Ha beleszeretsz a folyamatba, akkor nem csak egy kis ideig lesz kényelmes és kellemes a cél elérése, nem egyszeri lesz az öröm, hanem folyamatos. Ha elfogadod, hogy egy önfejlesztő úton állandoan haladsz és élvezed a lépéseket, akkor nem fog szorítani a komfortzóna, a tudatos lépések miatt pedig nem fogsz akaratod ellenére sodródni az árral. Kiválaszthatod, hogy mi legyen kellemetlen pillanatnyilag, a hosszútávú, állandóan fejlődő életminőséged érdekében.
コメント